Garbarek Koncert

Jan Garbarek koncert.

Debrecen, 2010 december 7. 19.00-21.23 Kölcsey Művelődési Központ

Na milyen volt? Jó, nagyon jó, fenomenális, eszméletlen jó, néha gurult, néha bugyborékolt, de legtöbbször olyan volt, mint amikor az Univerzum feljajdul, ahogy belesajog az élet. Északi zene, tömör, nem fecsegő. Az első hang, mint egy halfarkas kiáltása a végtelen óceán felett, megpecsételt mindent. A díszlet hol vitorlaként dacolt a jeges szelekkel, s szelve a vizeket vitt minket távoli helyekre, máskor pedig úgy tűnt mintha tábortűz fénye játszana a felvert sátrakon, s végre megpihenvén szól az örömzene. Telt ház, de az előttem lévő sorban, kicsit jobbra , két szék üresen tátong. Többször arra pillantok, s drámát sejtek az üres székek mögött. Lehet, hogy csak egy kis hétköznapi veszekedés, de lehet, hogy nagyobb a baj. A trió tagjai szólóban is remekek, s addig a többiek diszkréten a háttérben ülnek, szétszórva, elfordulva. A felelgetős játékok igazán élvezetesek. A vendég, Trilok Gurtu (dobok és ütő hangszerek) méltó a felkérésre, s most már tudjuk, hogy ilyen hangok is léteznek. Feltette az i-re a pontot. Indiaiként a dél játékosságát és melegét vitte bele a zenébe, énekével, hang kibocsájtásaival pedig új dimenziókat nyitott meg. Nehéz volt szépen ülve végighallgatni a koncertet és nem túl feltűnően együtt mozogni a zenével. Több mint két órás élvezet volt, végén állva tapsolt a közönség. Jó lett volna közben egy kis szünet, hogy teret engedjünk egy kis társadalmi életnek, de talán megtörni is kár lett volna ezt a fokozódó hangulatot. Most már biztos, hogy a szaxofon a világ legszexisebb hangszere. Belénk hasít, elringat, felráz, s kegyelemért könyörög az életnek, a reménynek, a két el nem jöttnek.